Az első rádió logója
Az első rádió logóját még Varga Árpád Zsolt tervezte 1993-ban vonalzóval és tussal, miközben a rádió adásstruktúráján dolgozott, és szervezte a 240 órányi folyamatos műsort.
Később, a második megszólaláskor már Baricsa Attila szeretetből, felkérés nélkül tervezte meg és adta át a lentebb látható logót, mely rákerült pólókra és emléktárgyakra.
Nézzetek szét az oldalon, biztos találtok érdekes fotókat, információkat az 1993-as Image Rádió történetéről, amely Varga Árpád Zsolt archívumából, egy doboz mélyén tárolt mappából került elő.
Azok jelentkezését várjuk, akik tagjai voltak az egykori első Image Rádiónak 1993-ban, majd az 1994-es áprilisi 6 nap és a szeptemberi 10 napos megszólalásnak. A jelentkezést az info(kukac)imageradio(pont)hu email címen tehetitek meg. Várunk minden érdekességet, személyes emléket, idézetet, fotót az egykori Image Rádióval kapcsolatban! Bízunk benne, hogy emlékként a megosztott oldalon a fotókkal mindenkinek megmarad élményként az Image Rádió, ami egy igazi örömrádiózás volt 1993-ban és 1994-ben.
FELHÍVÁS! Keressük az IMAGE RÁDIÓ munkatársait, akik az emléklap névsorában szerepelnek, vagy később dolgoztak 1994-ben az Image Rádióban. Szeretnénk megkérdezni a sorsuk alakulásáról, és kérünk mindenkit, hogy lépjen kapcsolatba velünk, hogy felelevenítsük az 1993-94-es eseményeket. Jelentkezni az info(kukac)imageradio(pont)hu email címen lehet. Kérünk mindenkit, hogy a weboldal linkjét küldje tovább ismerőseinek, akik kapcsolatban voltak az Image Rádióval. Előre is köszönjük!
Egyszer volt egy rádió…
Hódmezővásárhely első saját rádiója Image Rádió néven szólalt meg 1993. november 26-tól December 5-ig. A 10 napig szóló rádió kivívta a vásárhelyiek elismerését, ám az akkori rádió készítői, munkatársai nem szerepelnek a városi könyvtár városról szóló „Vásárhelyi Ki Kicsoda” kiadványaiban. Mintha nem is lett volna, de közben nagyon sokan jó szívvel emlékeznek rá, újságcikkek igazolják létezésüket. Vajon mi lehet ennek az oka? Munkájukat a rádió kikapcsolása után csak a város lakossága ismerte el. Ugyan mindenki hallgatta, a politikusok is, de nem lett az övék, ezért igyekeztek elfelejteni, mintha nem is létezett volna. A történelem azonban nem az, amit megírnak a hivatalos krónikák, hanem ami ténylegesen megtörtént. Erre ma már nagyon ügyelnek, akkoriban azonban ez még nem volt ennyire látható. Nem volt ennyi felügyeleti szerv, ennyi bürokratikus intézmény, és nem volt politikai alapokon nyugvó Média Törvény sem, amelyben kötelezővé tették az országos hírek közzétételét. Fontos megjegyezni, hogy eszébe se jutott a stábnak, hogy az, amin akkor dolgoztak, egyszer helytörténeti és kortörténeti eseménnyé válik Hódmezővásárhelyen. Akkor még nem volt internet, nem gondolta senki, hogy annyi esemény történik a városban, amiből ma megél egy (vagy kettő, három) helyi internetes hírportál. Még gyártani kellett a híreket, aminek a város lakossága aktív részese volt akkoriban. Ettől volt helyi, ettől volt informatív, ettől volt egyedi és emiatt volt többek között hallgatott is. Volt benne egy kis „Amerikai” szemlélet, szabadságérzet és jókedv. Az országos híranyag a felét vagy annyit sem tett ki az óránként beolvasott híreknek. Azt gondolnánk, hogy ma, az internet világában ez még könnyebb. Tény, hogy akkoriban így mentek a dolgok, hogy valaha ez így volt, s ez nem másítható meg, és el sem titkolható. Mára elfelejtettük, hogy a megválasztott politikus bennünket képvisel, és nem a főnökünk. Úgy viselkednek a képviselők a médiával szemben, mintha irányítói volnának (tisztelet a kevés kivételnek). Többségük a helyi médiákban nem mernek válaszolni, nem a hallgatókat képviselik, menekülnek, félnek, s ettől érdektelenné váltak a hallgatók szemében. Akkoriban még közelebb lehetett hozni a két térfelet. Volt hozzá bátorság és tisztelet mindkét fél részéről. Az oldalon fellelhetők korabeli újságcikkek és az akkor a rádióban dolgozó munkatársak alátámasztják mindezt, nincs miről vitatkozni. S hogy az Image Rádió nem élt sokáig, annak egyik legfontosabb oka az volt, hogy nem hódolt be egyik politikai oldalnak sem. Nem ezért jött létre, nem ez volt a célja, nem akart több lenni, mint az emberekhez szóló emberi hang. Ma ez hiányzik a lokális médiákból, mert ma a politika befolyása miatt sajnos pont az emberek vannak kihagyva a folyamatból. Ezért nem nézik, nem hallgatják, nem érdekli őket. Mégis ezt kapják. S itt az oka és magyarázata is, hogy miért nem szól ma az akkori Image Rádió, miért nincs nyoma a városi könyvtárban az akkor megjelent újságcikkek kivételével. Az emberekről és az emberekhez szólt, és politikamentes rádió volt 1993-ban, és az is maradt! Ez volt a „nagy titok”, amit sokan megkérdeztek az eltelt 30 év alatt. Talán egyszer eljön az idő Magyarországon, amikor ez ismét számít majd, fontos lesz, és mernek emberek tenni ezért. Újra szívesen hallgatunk majd rádiót, és nem csak egy szócsövet és egy zenedobozt…
Idézetek 1993-ból: „A városban, amerre járt az ember, a házakból, az ablakokon keresztül az Image Rádió adását lehetett hallani. Ez szólt a Taxikban, a benzinkúton a kocsmákban, mindenhol…”
„Az Önkormányzat 1993-ban azt a nyilatkozatot tette, miszerint annyi közérdekű információ hangzott el a 10 nap alatt, amennyi másfél év alatt kerül ki a lakossághoz…”
„Amikor csőtörés lett az egyik utcában, a vízvezeték-szerelő a Rádió felhívására érkezett a helyszínre…”
„A műsor készítői és a városlakók, hallgatók szíve működtette a rádiót…”
„Imázst teremtett az Image Vásárhelyen!…”
„Szegényebb lettem… Hétfőn azonban hiába vártam az ismerős hangokat. Nem is kapcsoltam azonnal, és elkezdtem tekergetni a rádió gombját. Aztán rájöttem, hogy az Image-nak vége. Olyan hiányérzetem volt, mintha elvesztettem volna valamit. Nem akarom eltúlozni a dolgot, de még a kávé sem esett jól…”
További írások olvashatók 1993-ból az Újságcikkek fül alatt.